Mit kaptam a tánctól?

Sziasztok! Itt megint Adri!
Az elmúlt napokban cseréltem le a laptopom, és most olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Nem! Nem vagyok ennyire számítógép függő, csupán arról van szó, hogy a későbbiekben szeretném, ha a laptopom munka eszközömmé is válna, így sok időt fordítok az online tanulásra jelenleg. De sajnos az előző eszközöm már nagyon lassú volt és egyszerűen a kedvem elment attól, hogy bekapcsoljam. Így most nagytakarítást tartok, és előkerültek régi képek, azokkal pedig automatikusan jöttek az emlékek, így ezeket szeretném megosztani veletek is.

Az elmúlt 7 évben a koreai kultúra kiemelt helyen szerepelt az életem lapjain, s rengeteg mindent kaptam vissza ettől a hobbitól, amelyhez sokszor a munkám és életem igazítottam.
Pontosan 2012-ben történtek változások az életemben, éppen, akkor mikor jómagam is egy hét éves periódus után voltam. Valahol olvastam, hogy ez a hetes nem csak a mesékben és a párkapcsolatokban misztikus szám, hanem az ember életében is, még hozzá sejt szinten! Szóval, ha ez valóban igaz, akkor kívül-belül megújultam. Új hobbi után néztem, új iskolát kezdtem, családi állapotom is ekkor változott, új zenei stílust ismertem meg és egy régi félelmemen is felülkerekedtem. Ez volt a tánc! Már a szalagavatómhoz is vegyes érzelmek fűztek,  az előadás napján pedig nem csak lelkifröccsre volt szükségem, hanem egy jó felesre is, hogy higgadt tudjak maradni. Erről két örök csatlósom gondoskodott; gyermekkori barátnőm személyében, Timi, és húgom, Anita. 

Szóval mint oly sokaknak, nekem is minden a koreai zenével kezdődött, majd "nincs mit veszítenem alapon" jelentkeztem a Koreai Kulturális Központ ingyenes tradicionális tánc kurzusára, (erről Ági írt korábban ebben a bejegyzésében: Történetünk) mondván, hogy valahol el kell kezdeni a mozgást. Ebből az egyetlen kósza gondolatból, egy évvel később már tánccsoport lett és innentől kezdve nem volt megállás. Úgy jártam a Koreai Kulturális Központba (a továbbiakban csak KKK), mintha haza járnék, hiszen a tánc után elkezdtem tanulni a koreai ábécét is.

Ekkor még szó sem volt nyelvtanulásról, mindössze szerettem volna megérteni a kriksz-krakszok logikáját, és leírni a kedvenc előadóim nevét, a könnyebb és hitelesebb találatok elérése céljából Youtubeon. :)

Még nem voltunk Mugunghwa

Legeslegelső előadás

Az kurzuszáró előadás főpróbáján

Talán nem is dönthettem volna jobban évekkel ezelőtt, hiszen a tánccal nem csak új közösség tagja lehettem, hanem szó szerint megnyílt előttem a világ: nem csak a koreai kultúrához, de ezáltal a saját kultúrámhoz is közelebb kerültem, mikor a Távol van-e Távol- Kelet rendezvénysorozattal működtünk együtt.

Magabiztosságot kaptam a fellépések révén, amely segített a ciprusi munkám során, az esti színpadi szerepléseknél.
Javult a ritmus érzékem, hangszereket szólaltattam meg, mozgáskultúrám is szebb lett, a vendég tanárok óráin a kommunikációs készségem is fejlődött, arról nem is beszélve, hogy az állandó idegen nyelv jelenléte a probléma megoldó képességemre is hatással volt. Emellett persze ott volt a rendszeres test mozgás, de ezt talán meg sem kell említenem. A folyamatos új koreográfiákkal való munka is élénken tartotta a memóriám, és volt fellépés amikor a hangom is hallattam. Tanultunk énekelni, ami szintén egy nagy mumus volt életembe, lévén, hogy dalszegény környezetben nőttem fel. Nekem sosem énekeltek, de még körülöttem sem volt példa hasonlóra. Szóval megannyi dolgot kaptam egy egyszerű döntéssel, s a listám koránt sem teljes, hiszen a tánc által jutottunk ki Dél-Koreába. 

Talán nem tudom az összes fellépésünket felsorolni, de csak emlékezetes perceket nyertem a tánc és a közösség által, így mindenkit arra bíztatok, hogy kezdjen el táncolni! :) De minimum találjon magának mindenki egy mozgásformát, amit magáénak érez, és a hobbijaként szerethet, amely színt visz a szürke hétköznapokba, amely kizökkent, és feltölt energiával.
Sajnos itt Magyarországon még eléggé gyerekcipőben jár a mozgás kultusza, nem úgy, mint például Kínában, ahol mindig is fontos szerepe volt a sportnak az emberek életében. Gondoljunk, csak a kungfura, vagy a népparkokban korán reggel thai chizo nyugdíjasokra. De tőlünk Nyugatra is már előrébb járnak, és mernek az emberek mozogni. Ne fásuljatok bele a munkába! :)

Duett az egész estét előadásunkon

Csodás fények, csodás koreográfia

Egyik kedvenc fellépésem

Ha észrevételed, véleményed van a témával kapcsolatban, akkor azt kifejtheted itt vagy komentben, és ne felejts el követni bennünket, hiszen három közösségi média platformon is jelen vagyunk és a közösségünkért dolgozunk. :)

Viszlát a következő fellépésig! Addig is gyerünk ki az erdőbe kirándulni, táncolni és fákat ölelgetni, míg még jó idő van!



Facebook: https://www.facebook.com/mugunghwadance/
Instagram: https://www.instagram.com/mugunghwadance/